Sztehlo Kornél: A nő hivatása a magyar protestantizmus küzdelmében (Budapest, 1909)

15 legerősebb, Franciaországban a soviniszta nacionalizmussal, Lengyelországban a lengyel patriotizmussal, Horvátországban és a balkán államokban a délszláv aspirációkkal szövetkezik, legújabban pedig Magyarországon a magyarság legbuzgóbb szószólója gyanánt hivalkodik, holott tudjuk, hogy Szent István óta egészen a legújabb időkig a római kath. klérus kevés kivétellel Magyarországon mindig az idegen befolyás támogatója volt és hogy ez a klérus a múltban mindig a nemzetellenes udvar és az absolut hatalom legerősebb támasza volt. És mégis legújabban a katholikus mozgalom vezetői a maguk részére igénylik a vezérszerepét a magyarság küzdelmeiben. Ki akarják ragadni a vezérletet a magyar protestantizmus kezéből, amely ezen a téren századokon keresztül vezetett. Örömmel üdvözöljük katholikus testvéreinket oldalunk mellett a magyarság küzdelmében, de bocsánatot kérünk szerénytelenségünkért, mi azt véljük, hogy a protestantizmus ebben a küzdelemben mégis alkalmasabb a vezérlő szerepre, mint annak az egyháznak a hívei, mely végre is minden jó magyarsága mellett Rómából kapja parancsait. Csak néhány hóval ezelőtt tapasztaltuk ezt újabban, midőn a római pápa azokat a vegyes házasságokat, amelyeket nem római katholikus pap előtt kötöttek, érvénytelenítette. A katholikus újságok és népszövetségi gyűlések nagy magasztalással és hódolattal fogadták a szent atya ezen bölcs rendeletét, gyilkos haraggal és gyűlölködéssel támadták a protestánsokat, akik a pápai rendelet ellen felszólalni mertek. Amint aztán Róma, a körültekintő magyar püspöki kar által felvilágosittatott a magyar közvélemény felháborodásáról és kénytelen volt belátni, hogy a magyar nemzet még nem érett meg arra, hogy Canossába menjen és a római pápa visszavonta rendeletét,