Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

A jogesetek tárgyalása során az érdekek és eélok különfélesége, gyakran ellentétessége szerint igazodik és történik a törvények és törvényhelyek értelmezése, — a kérdés birói eldöntése azonban jogállamban csak a törvény rendelkezéseinek a törvény kimutatható célzatából, annak szelleméből táplálkozó jogérzetből fakadó magyarázattal eszközölhető csupán helyesen, — ideálisan. Ilyen jogesetről, és pedig a közigazgatási, vagy inkább az alkotmányjog területén felmerült jogesetről, van szó a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület és a kultuszminiszter között is abban a kérdésben, hogy a kerület jogakadémiáján felvehető első éves hallgatók létszámának konkrét megállapítása és az államvizsga-bizottságok működésének beszüntetése sérti-e s ha igen mennyiben az egyház iskolafenntartási jogát, mely autonómiájának egyik legbecsesebb jogosítványa. Ha nem tesszük vita tárgyává, — mint ahogyan véleményem szerint nem tehetjük —

ι hogy itt valóban jogesetről van szó, tehát törvények által szabályozott viszonyról és nem az egyedül a salus rei publicae által vezéreltethető kormányzati ténykedésről, ugy aggódva nézhetünk szét ez úgynevezett jogállamban, hogy hol van a biró, ki a vitában álló felek között jogot, — igazságot fog szolgáltatni. Szomorodottan állapithatjuk meg, hogy birája ez ügynek, e jogvitának nincsen. A jogállam címének