Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

4 büszke viselése mellett nem tudjuk köz (-igazgatási) jogaink igen nagy részét biró elé vinni, •—- többek között ezt sem, mert nincs törvényünk, mely az egyházak autonómiájának sérelmét a közigazgatási bírósághoz utalná, lévén nálunk a közigazgatási bíróság hatásköre csupán a törvényekben felsorolt esetekre korlátozva s nem öleli fel az összes, elvileg idetartozandó jogsérelmeket. így állván a dolog, a vita egyszerű hatalmi kérdéssé fokozódik le, melyben a jogaiban magát sértve érzett egyházkerület csak precárius módon fordulhat a miniszterhez vagy a passzív rezisztencia· terére léphet, mi azonban már kivülesik a jogrend nyújtotta jogorvoslati lehetőségen s ennek igazolása csak a vim vi repellere cuique licet elvére alapitható, önkényesnek minősítvén a miniszter szóban forgó rendeleteit, mellyel szemben feloldva érzi magát a különben tartozó állampolgári engedelmesség általános kötelessége alól. Ettől, mint a jog keretén kívül eső magatartástól eltekintve, a miniszteren, mint a jogvitában maga is érdekelt és így természetesen elfogult félen múlik hát, hogy a jogsérelmet fennforgónak ítéli-e vagy sem s hogy ehhez képest intézkedését megváltoztatja vagy sem. Jelen soraink megírására mindezek ismeretében az a meggondolás késztetett, hogy a dolgok ilyetén állása mellett is feltétlenül szükséges az ügy minden vonatkozású jogi megvilágítása, mert ha a bizonyítás a nagy nyilvánosság, az illetékes közvélemény előtt sikerrel jár, ugy a jogi érvek előtt az alkotmányos érzésű hatalomnak is meg kell hajolnia. Vonjuk el hát a kérdést a napi politika teréről, mint amelyre az ügy a mai stádiumában csak másodsorban tartozhatik s terítsük ki azt a Corpus iuris tanul-