Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

Schranz János

Rövid ideig Selmecbányán volt tanár, majd a besztercebányai előkelő gyülekezet lelkésze és a népes zólyomi egyházmegye főesperese volt. 1875-ben a pesti német gyülekezet hívta meg lelkésznek a nagy Lang Mihály helyébe. Méltó utódja volt elődjének, mint szónok és lelkipásztor egyaránt. Híveivel és áldotitlelkü kartársával'; Schranz Jánossal kölcsönös szeretet kapcsolta öszsze. Az egyházi életben gyülekezete körén kívül is híven fáradozott. Egyházkerületének és az egyetemes egyháznak levéltárosa volt és nemcsak őrizte, de tanulmányozta is a rábízott kincseket. Ennek eredménye a Deák-téri Testvéregyházak 1787-től 1887-ig terjedő száz esztendejének német nyelven megírt, alapos, érdekes, melegszívű és tárgyilagos története. Altalános népszerűségének bizonysága, hogy a Luther-Társaság alelnökének is megválasztották. Itt is, mint minden téren, sikeresen és buzgón megfelelt vál

lallt kötéliezetlt'scgeinek. A különböző fokozatú egyházi gyűléseken és bizottságokban kitűnt tiszta logikájával, a dolgok lényegébe vágó érveléseivel. Több gyülekezet tartotta méltónak, hogy a püspökválaszitás alkalmával reá adja szavazatát. * Schrenz János. (1830-1910.) Drumolyban, Vasvármegyében született, középiskolába Kővágóörsön és Sopronban járt. A bázeli egyetemen teológiai és filozófiai tárgyakat hallgatott. 1854-től 1859-ig a soproni lyceumban 23