Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

Horváth Sándor (Karlovszky Bertalan képe)

volt segédtanár, majd kilenc évig eperjesi teológiai professzor. 1868-től 1873-ig lőcsei lelkész vofit. Ekkor'hívta el a pesti német gyülekezelt a nagyérdemű Lang Mihály mellé másik lefiikészének. Kiváló szónok, buzgó lelkipásztor, szeretetreméltó ember volt. Külső dicsőséget nem keresve, minden téren hű volt vállalt kötelességeihez. Megnyerte így híveinek szeretetét és a külső világ elismerését. 1904-ben a király a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Költői tehetség is volt. Szülőföldjének hienc nyelvjárásában sok szép költeményt írt. 1907-ben nyugalomba vonult, 1910-ben elhunyt. Olyan volt lelke is, éíltete is, mifrtt a csendes, de mélyvizü tó: csak azok ismerhették egész értékét, akik közelről látták működését és elnyerték bizalmát. Horváth Sándor. (1837-1917.) A sopronmegyei Nemeslódonyban született, a középiskolát Sopronban végezte. A pesti közö? protestáns teológiai főiskolán Székács és Török Pál tanítványa, Győry Vilmos, Zsilinszky Mihály, Thaly Kálmán iskolatársa volt. A somogymegyei Vésén lett lelkész. Itt a szép külsejű, gyönyörű hanggal, fényes: szónoki tehetséggel megáldott, nyájas modorú, 'nagy tudású férfiú nemcsak hívei között, hanem az egész vármegyei társadalomban is nagy tekintélyre és népszerűségre emelkedett. 26