Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

Győry Vilmos (Basch Gyula képe)

ruházta rá a szuperintendenst méltóságot és áldott szolgálatot. Ezer hivatalos gondja melleltlt, mint író, költő és műfordító is nagy tsákerrel működött. Prédikációi ez írói műfajnak valsóágos remekei. És az észnek és akaratnak ez a hőse a gyöngédségnek is megtestesülése volt. A gyermekekelt nagyon szerette. »Kis örömöt is, nagynak érezve«. — a legboldogabb közöttük volt. Gondos oktatással előkészített, meghajtó és. fellelLkesítő konfirmáció ünnepségeivel nevelt egymázunknak, az új nemzedékben is lángoló híveket. Utolsó egyházi szereplése is konfirmáció volt. Az utolsó isteni ige (Máté ev. V. 16), mely ajkáról az oltárnál elhangzott, élete vezéreszméjének megszentelése: mert az ő világossága valóbán fénylett az emberek előtt és méltó, hogy mi magyarok és evangélikusok áldjuk az Istent, aki őt nekünk adta vezérül. Győry Vilmos. (1838-1885.) Édesatyja Győrött volt tanító az evangélikus leányiskolában, de már fiának gyermekkorában Pestre költözött. Győry Vilmos a hatosztályos evangélikus gimnázium elvégzése után a piarisr táknál tanult és ott tett érettségit. Mint a pesti közös protestáns teológiai főiskola kiváló hallgatója, magára vonta az intézet két alapítójának, egyúttal tanárának, Székácsnak és Török Pálnak figyelmét. Győryt különben 'is mindenki kedvelte; szelíden szép külsejével, kedves modorával, anyjától örökölt szinte leányos érzékenységével maga volt a megtestesült szeretetreméltóság. 20