Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

17. A Selmecbányai diákok. Breznyik János

99 virágzott. Breznyik aránylag szép birtokot szerzett, mely lassanként ötszázhoidnyira gyarapodott. Ezt a magániskolát vette át azután a békéscsabai gyülekezet. Belőle fejlődött ki a későbbi főgimná­zium, melyben szintén Breznyik lelke élt, mely olyan sok derék embert nevelt a hazának. Köztük a világ­háború Petőfijét, Gyóni Gézát. Ha valaki előttünk a legkevesebb rosszat mon­daná is evangélikus tót testvéreinkre, megcáfolá­sukra csak a békéscsabai példára kell hivatkoznunk. Egy hívei igen nagy többségében tót gyülekezet magyar gimnáziumot alapít. Es teszi ezt érzésből, nem parancsolatra! Breznyik 1858-ban otthagyta Csabát, ahol eddigi munkássága anyagi tekintetben olyan fényes jöven­dőt igért. Visszament kedves líceumához igazgató­tanárnak. Mert ott nagy szükség volt rá. Az iskola nagyon lehanyatlott, tanulóinak száma százhar­mincra csökkent. Breznyik új életet lehelt a hal­dokló iskolába. Megtartotta benne a magyar szívet az 1859—60-i Pátens-korban is. Egy nemzedék életén át, 1889-ben való nyuga­lomba vonulásáig volt az intézetnek három évről három évre megválasztott igazgatója. Illetőleg abból állott a választás, hogy az egyházkerületi gyűlés elnöke a tagok tomboló lelkesedését felidéző nyilatkozattal felkérte Breznyiket: vezesse az isko­lát újabb három évig „az eddigi szellemben". Nem mondhatom el ennek a harminc esztendőnek sikerekben gazdag krónikáját. Csak azt mondom el, hogy úgy betöltötte a. maga nagy lelkével azt a kis Selmecbányát, mint valaha Perikies Athént, vagy Luther Wittenbergét. Az volt róla az általános vélemény, hogy Ő Sel­mec Vandrákja. Mert Vandrák neve fogalommá lett. De fogalommá lett, éltető eszmévé finomult Breznyik

Next

/
Thumbnails
Contents