Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

18. Szarvas lelke

100 neve is. Szelényi Ödön az evangélikus iskolákról írt értékes történeti könyvében, mikor nagyon meg akarja dicsérni Tatay Istvánt ós Benka Gyulát, azt mondja róluk, hogy ők Szarvas Breznyik Jánosai. Mikor 1897-ben eltemették, siratta egész Selmec. És hálás örömmel értették meg végrendeletéből, hogy ö, aki életét a líceumnak szentelte, halála után is annak üd\

?ére akar dolgozni. A nőtlen, gyermektelen ember tekintélyes vagyonának ínagy részét lelke gyermekére, a líceumra hagyta. Milyen kegyetlen a sors! A Breznyik-alapítvánv elolvadt a nagy világégésben, mely Trianonnál fekete üszőkbe omlott össze. És megsemmisült ebben a pokoli tűziben maga a líceum is. A csehek bezárták és ezzel valóságos szellemi gyilkosságot követtek el a három évszázadnál idősebb kultúrintézményen. Végtelen szomorúságunkban imádkozzuk el Pappváryné Hiszekegyét, ez egy alkalommal ilyen változatban : „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni ölök igazságban, Breznyik líceuma feltámadásában." SZARVAS LELKE. Mióta ennyire megöregedtem, legnagyobb gyönyörűségem, csendesen szemlélődve, keresni az emberekben, a jelenségekben, az intézményekben a lényeget, a lelket, az éltető eszmét. Ilyen gyönyörűségem volt az 1928-ik év június havában, mikor Benka Gyula szobrának leleplezése alkalmából Szarvason jártam és feltárult előttem ennek az alföldi evangélikus Sionnak lelke. Szokásom szerint nagyon korán kelve, magános sétára indultam. Elmenteni Haviár Dánielnek