Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)
13. A Gregussok: Mihály, Ágost, Gyula, János
72 dául, mikor viharviselt honvédatillájában lelkes beszéddel avatta fel a honvédemléket. Az öt megillető helyre, az ig'lói temető közös honvédsírja mellé temették el. Hiszen δ is honvéd volt és pedig nemcsak az alatt a hét hónap alatt, míg kávébarna, piros zsinóros atilla alatt dobogott bátor szíve. Azelőtt is, azután is, haláláig, honvédseregnek, a lelkes magyar tanárság nemzetet védő, nemzetet nevelő hadseregének volt ő is katonája, tisztje, sőt egvideig általánosan elismert vezére. A GREGUSSOK: MIHÁLY, ÁGOST, GYULA ÉS JÁNOS. A légi daliás időkben a családi fegyverzet apáról fiúra szállt, de egyúttal a leszármazás és az ősi hagyományok titokban működő ereje folytán a jellegzetes családi erények és tulajdonságok is mintegy családi örökség voltak. Századokon át a csaták mezején nemcsak a paizst díszítette ugyanaz a címer, hanem a sisak alatt egyformán gondolkodott az agy, a páncél alatt egy f ο imán dobogott a szív és az öklelő kopját egyforma erővel lendítette a kar. A családi erények és erők öröklődnek a mi egyszerűbb világunkban is, csakhogy mi nem tudjuk a nyomukat olyan messze múltba visszakövetni, mint a nagy úri nemzetségek. Ezeknek ősi kastélyaiban a levelesszoba, mint például a Radvánszkynemzetség radványi kastélyában, a családi hagyományokat őrző kimeríthetetlen kincsesház. A Gregussok papi és tanári nemzetségében is ki tudjuk mutatni, három nemzedéken át az átöröklés nagy természeti és történeti törvényének erejét. A tipikus Greguss egy személyben tudós és költő. Ahogyan én mondom egyik versemben:
