Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

12. Tavasy Lajos

69 pesség termékenyítette meg a magyar földet. Lelke egyszerű nagyságában szellemtestvére a nagy tápszereknek, a Hunfalvyaknak, Görgeynek, Zsedényinek. Apja szegény mészárosmester volt, szülei korán meghaltak és őt az élet hamar kemény iskolába fogta. A gimnáziumban, mint instruktor maga tartotta fenn magát. így már korán megkedvelte a tanári pályát. Iglón, Lőcsén végezte iskoláit, de közben Losoncon, Sárospatakon is járt a magyar nyelv kedvéért. Meg is tanulta alaposan, mert vasszorgalmú ifjú és nagy nyelvtehetség volt. 1836-tól 39-ig a. pestvármegyei Ácsán volt nevelő báró Prőnai Gábor bányakerületi felügyelő házánál. Ennek a nagy embernek, az ébredő Magyarország egvik vezérének a környezetében mintegy megérezte a nemzet szíve dobbanását és saját nemes cipszer szíve együtt dobogott vele egész életében. Azután három évet Jénában, az akkori legszabadelvűbb német egyetemen, majd Göttingában, Hailében, Berlinben töltött el. Ismeretekkel, lutheri lélekkel, Pestalozziért való lelkesedéssel még jobban meggazdagodva jött haza. Itthon megint nevelő lett és pedig Pesten. Ekkor barátkozott meg lelki rokonával, Haberern Jonatánnal. Ekkor ismerte meg Schedius is. 1843-ban, mint láttuk, az őt megillető helyre, a pesti gimnáziumhoz került tanárTuvasy Lajos.