Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

12. Tavasy Lajos

70 nak. Magas gyertyatartóba helyezték, hogy ezután onnan messze világítson. Rendkívüli ember volt a tanári székben is. Egyik lelkes tanítványa, Ágai Adolf, az író, mondja róla, hogy Jupiterként, szeme villanásával uralkodott tanítványain. Féltek volna tőle, de meghódította őket meleg közvetlenségével, szinte testvéries modorával. Minden tárgyat lelkesen tanított, elsősorban a vallást. Mert igazán hívő, imádságos lélek volt. Nemcsak iskolai óráit, hanem még a Zugligetben tartott ifjúsági színielőadást is imádsággal kezdte. Sursum corda! Fel a szívvel! Ez volt a jelszava. Kitűnő szónok volt, lelke minden iskolai ünnepnek. Igen fiatalon, 31 éves korában lett iskolájának igazgatója. Két-három év múlva pedig már vezéi-e volt az egész magyar tanárságnak. Koránál fogva is odaillett ennek a csodás tavasznak fiatal szellemi vezérei, a 26 éves Petőfi és társai közé. Az ő érdeme, hogy a protestáns tanárok két ízl>en is, majd az egész ország tanársága összegyűlt tanácskozásra. Ennek az első, országos tanárgyűlésnek ő volt a lelke, elismert vezére. Nagy kérdések egész sorozata foglalkoztatta a tanárokat éppen azokban a sorsdöntő hetekben, mikor Jellasics serege már a Balaton mellett Buda. felé nyomult. Nagy lelki erőről tettek bizonyságot Tavasy és társai. Az iskolák államosításáról és más tanítási kérdésekről tudtak higgadtan tanácskozni, mikor már sokan kétségbeesve azt gondolták, hogy a haza elpusztul, és pedig nem valami világrengető óriásnak, hanem a kis horvát népnek lábai alatt. Az olyan vasembereket, mint Tavasy, a végső veszedelem még inkább tettre buzdítja. Minden délután kivezette nagyobb tanítványait a budai védősáncokba dolgozni. Tanártársaival éjjeli őrjáratokra járt. Buzdítására, a tornatanár, Clair