Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

11. Kmety György, a két nemzet hőse

62 házkerületi főjegyző, a püspöki szék üresedése folytán ő állott a Pátens-korban az egyházkerület élén. Mádai tüzeslelkü, szinte forradalmi lázban égő ember volt. Már mint a miskolci algimnázium tanára átöntötte lelke lobogó hevét kis tanítványaiba, köztük Hermán Ottóba, ai későbbi természettudósba és kuruc! el kű politikusba. A miskolci templomban Pákh Mihály püspök rendeletére, de szíve sugallatát is követve, ő hirdette ki szenvedélyes szónoklat keretében a debreceni függetlenségi nyilatkozatot. Majd beállott honvédnek és ott is kitűnt vitézségével. Ilyen bátor magyar ember hogyne állt volna meg híven szellemi vezére, Zsedényi mellett. Osztozott vele a. harcban, a, börtön szenvedésében és a népszerűségben is. Egyházkerülete 1860-ban lelkes örömmel választotta meg püspökének. KMETY GYÖRGY, A KÉT NEMZET HŐSE. Napoleon egyik legkedvesebb tábornagyát, Neyt, „a hősök hosé"-nek nevezték el katonái. Ezt a nevet megérdemelné Kmety György (1814—1865) is. Pedig dehogy sejtették volna a gömörvármegyei felsőpokorágyi jámbor atyafiak, hogy a tisztelendő úr szelíd kis Gyurija valaha még a hősök-hőse lesz. Hiszen a lutheránus papház puha fészkéből nem sasok, hanem galambok, békességes foglalkozású papok, tanárok, orvosok szoktak szárnyra kelni. Kmety György édesapja szívét is bizonyára az a gondolat töltötte el édes örömmel, amit majd Arany így fejez ki: „E fiúból pap lesz, akárki meglássa." Papnak szánta anyai nagybátyja, a nyíregy-