Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

10. Zsedényi Ede és Mádai Károly

61 Ixjlt a nép a lelkesedéstől. Előkelő urak, protestánsok és katholikusok vitték Zsedényit vállukon a szállására. A testvérisülés gyönyörű ünnepe volt ez. Zsedényi se hitte volna udvari tanácsossága és kormánypárti vezérkedése fénykorában, hogy őt még valaha a kassai kurucok éltessék. Igaz az a szellemes szó, hogy minden labanc magyar ember szíve mélyén ott szunnyad a kuruc érzés. Csak alkalom kell, hogy kitörjön és eget kérjen. Zsedényit, a konzervatív embert, az tette „kuruc"-cá, hogy édesanyja, vagyis szeretett egyháza ellen emeltek kezet szentségteleniil és ezzel egyúttal hazája ősi alkotmánya ellen is támadtak. Zsedényi népszerűsége nagy volt az egész országban, de természetesen legnagyobb volt egyháza körében. Ennek a nagy és állandó népszerűségnek legfőbb bizonysága, hogv 1860-ban a Tiszai-egy házkerület, majd 1875-ben az egyetemes egyházi felügyelői méltóságára emelték. Visszanyerte a bölcs és jó uralkodó kegyét is. De semmi emelkedés, semmi koszorú nem forgatta ki lényének egyszerűségéből. Megmaradt a régi, szolgálatra mindig kész, jó embernek. Hallottam róla, hogy úgy tudott segíteni, még a legegyszerűbb embereken is, mintha neki volna szerencse, ha segíthet. Már pedig ez a szívjóságnak igazi tíízpróbája. Nagy érdemeiért, tiszteletünket, lényének ezért a meleg közvetlenségéért szeretetünket érdemli. # Ha Zsedényinek a Pátens ellen való nemes küzdelmét hálás szívvel emlegetjük, nem szabad elfeledkeznünk méltó elnöktársáról, Mádai Károly (1821—1870) szepesbélai lelkészről sem. Mint egy-