Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

10. Zsedényi Ede és Mádai Károly

60 kortesnótában egv másik nagy emberre, Kemény Zsigmondra daloltak, aki szintén txílzottan egvszerű és egyúttal híresen szórakozott ember volt: „Akármilyen a kabátja, Deák Ferenc a barátja." * Zsedényi életének koronája az 1859-i Pátens ellen való fellépése volt. Az ő érdeme elsősorban, hogy bátran, de bölcsen intézett tervszerű harcban a kormányt rákényszerítették a törvénytelen rendeletnek visszavonására. Pedig a Pátens sokat ígért. Az állam levett volna az egyház vállairól minden anyagi gondot. A bőséges segítségért „csak" egyet kért viszonzásul, a szabad önkormányzatot, a protestantizmus életadó és életre jogosító vezérelvét. Zsedényinek nagy árat kellett a diadalért fizetnie. Ő rá különösen haragudtak a bécsi körök, mert mint, udvari tanácsost, a szabadságharc előtti kormánytámogató konzervatív párt vezérét a Pátenst támadó fellépésééit árulónak tartották. Kassára törvényszék elé idézték, nemessége, címei, nyugdíja elvesztésére és nyolchónapi börtönre ítélték. Hiába volt, hogy eljárásának törvényszerűségét napnál világosabban bebizonyította ő maga is. védője, Brósz Jonatán kassai ügyvéd is. Zsedényi ügyvédjéről, a: Tiszai-egyházkerület a buzgó vezetőemberéről hadd mondjam meg, hogy hozzá, mint feleségem édesatyjához, engem a: hálás emlékezés ezer szála fűz. Képzelhetjük Kassa, az ős kuruc-város lakosságának örömét, mikor császári amnesztia folytán Zsedényi kilépett a fogházépületből a szép Főutcára. Szemtanú elbeszéléséből tudom, hogy tom-