Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

10. Zsedényi Ede és Mádai Károly

57 ZSEDÉNYI EDE ÉS MÁD AI KÁROLY. Egyházkerületi és egyetemes gyűléseinken úgynevezett ikerelnökség van. A püspök mellett ott ül a világi felügyelő. Amaz a héke jelvényében, a Luther-palástban, mintha csak azt jelezné, hogy mi evangélikusok a békesség fiai vagyunk. Emez, aki rendesen jogász, díszmagyarban, kardosan ül a békesség embere mellett, annak jelképe gyanánt, hogy megsértett jogainkért törvénnyel, sőt ha kell, karddal is helytállunk. Jól esik nékem vértanú püspökeink után egy „világi piispök"-öt, egy felügyelőt méltatnom, aki egyházunk igazáért bátran eltűrte a börtön szenvedéseit. Zsedényi (elébbi nevén Pfannschmied Ede, 1802 —1879) légi lőcsei, nemesi rangú patrícius-család ivadéka, mely ősei közé evangélikus püspököt is számlál, ő kivétel az alól az általánosságban helytálló szabály alól, hogy a szabadelvűség és az egyházunkhoz való ragaszkodás ikertestvérek. Jó lutheránus ós egyúttal erősen konzervatív gondolkodású eml)er volt, mert egyháza és hazája sorsát féltette a szerinte elhamarkodott reformoktól. Hű volt a régiekhez a nagy és a kicsiny dolgokban egyaránt. Hű volt hazájához, egyházához, szepesi szülőföldjéhez, választókerületéhez, ai szepesszombatihoz, melyet közel négy évtizeden át szünetlenül ké]»viselt. De hű volt szokásaihoz, sokszor azt mondhatnánk, megrögzött szokásaihoz is. Hű volt Tátrafüredhez: minden évben itt töltötte a nyarat. Hű volt a takarékosság elvéhez, életmódjában és ruházatában is. Felöltőjének, kalapjának, esernyőjének a megszabott ideig el kellett tartania, „ha törik, ha szakad". Ismeretes anekdota, de a fiatalabb olvasók kedvéért elmondom, hogy Budapes-