Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

9. A dobsinaiak és Pákh Mihály

55 buzdítsák. És pedig akkor is, mikor már egyházkerületének nagyrésze az osztrákok hatalmában volt. A hazának maga is nagy áldozatot hozott, Károly fiát elbocsátotta honvédnek. A derék ifjú vitézségével sok véres csatában kitűnt. A kényuralom Pákli Mihályt püspöki hivatalától felfüggesztette. Sok kihallgatással zaklatták, majd kötél által való halálra ítélték. Talán még maguk a bírák sem gondolták, hogy ez a szörnyű és osztrák szempontból is oktalan ítélet végrehajtás alá kerüljön. Talán csak azt akarták, hogy a haláltól való rettegés gyötrelmeit átszenvedje. Az úgynevezett kegyelem a halálos büntetést négy évi börtönre mérsékelte. 1854-ben kiszabadult a börtönből, melynek lelki és testi gyötrelmeit bátor szívvel viselte el. Nem panaszkodott, vigasztaló leveleivel bátorította övéit. De teste volt erötelen. ötvenkilencéves létére, mint megtört aggastyán hagyta el a börtönt. És itthon mégis tovább zaklatták, nem foglalhatta el sem püspöki székét, sem lelkészi hivatalát. A derék, jó iglóiaknak becsületükre válik, hogy papjuknak teljes fizetését megadták, míg a kormány dühe meg nem enyhült és a rimaszombati hívek meghívását 1856-ban el nem fogadhatta. Itt csak egy évig lelkészkedett. Áldott szülőföldjére visszavágyva, 1857-ben Dobsinára távozott lelkésznek. Itt halt meg 1859-ben. Pákh lelkének hősies alapvonását fiai is örökölték. Nemcsak Károly, a hős honvéd, később az iglói gimnázium igazgató-tanára, egyik nagy büszkesége, jóltevő mecénása, hanem Albert is, a Vasárnapi Újság hírneves szerkesztője. Öt bátran nevezhetjük a betegágy hősének, ahogyan atyja a börtön, testvére meg a harcmező hőse volt. Már elmondtuk róla, hogyan teljesítette nemzetnevelő gyönyörű hivatását. Folyóiratát sokszor