Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

9. A dobsinaiak és Pákh Mihály

54 Arnold, áldott emlékű néhai tanártársam a budapesti evangélikus gimnáziumban. Tiszta jelleméért, lelkiismeretességéért, tüzes magyarságáért öt is mindenki szerette és tisztelte, akinek volt fogékonysága, hogy lelke kemény kőzete alatt megérezze az elrejtőző nemes ércet. A tiszta hazafiság tündököl Dobsina egyik nagy büszkeségében, Remenyik Sándorban, a mai Erdély vigasztalójában, egyik legnagyobb költőjében, aki vak éjszakánkban világító fáklyánk. Mint Remenyik lány férje, a költőnek rokona és a dobsinai erények tündöklő példaképe, a dobsinaiak másik büszkesége, Pákh Mihály is. # Pákli Mihály (1795—1859) szegény dobsinai csa Iádból származott. Dobsinán, Rozsnyón, Pozsonyban, Debrecenben járt iskolába. Itt tanult meg tökéletesen magyarul, úgyhogy hazánk édes nyelvén is kitűnően szónokolt. Rövid ideig egy szegény osztrák gyülekezetnek volt igen buzgó papja. Majd itthon mint rozsnyói és különösen mint iglói lelkész messze vidékre terjedő népszerűséget szerzett nevének lelkipásztori és társadalmi szereplésével egyaránt. Prédikációit kéziratban is, nyomtatásban is elterjesztették és ezek, mint ma a rádió útján közvetített beszédek, nemcsak a templomban jelenlévők, hanem távollevő ezrek és ezrek szívében is fellobogtatták a lelkesedés lángját, 1848-ban a Tiszai-egyházkerület megválasztotta püspökének. A vészes-viharos időkben magyar-, tót- és németnyelvű híveit hazafias szellemben vezette. Elrendelte például, hogy papjai a magyar kormány rendeleteit kihirdessék, híveiket a nemzeti ügy támogatására és önfeláldozó hazafiasságra