Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

5. Petrőczy Kata Szidónia

29 hagyásának hatása alatt, írta német könyv nyomán de sajat banatát is belesírva, érdekes hitvédő munkáját. Ennek már a címe is milyen .-okát mond: „A pápista vallásra hajolt lutheránusok lelkek esméretének kínyja." (IlkXJ.) Saját vallásossága annál erősebben fellobogott és a magyar vallásos líra legszebb termékei közé tartozó énekekben nyilatkozott meg. Közülük kettő benne van a mai dunántúli énekeskönyvben. Nem egy bánatos szív Petrőczy Kata énekeiben talál vigasztalást ma is. De mint asszonynak szívét is megsebezte férje, vagy legalább is a hír, mely viselt dolgairól hozzá, magányába elszállongott. A daliás és könnyűvérű katonatiszt talán nem is volt feleségéhez hűtelen. Azonban a látszatra nem vigyázva, mindenesetre okot adott arra, hogy a hű asszony, férjétől távol, a szerelmi féltékenység kínjait is átszenvedje. Ez a bánata is szép dalokban tört fel szívéből. Mert Petrőczy Kata igazi lírikus költő. Dalainak forrása, mint Goethénél és Petőfinél, mindig élmény, mindig a. valóság. Éppen ezért olyan szépek a dalai, mert igaz érzések, bár változó hangulatok önkéntelen kitörései. Thaly Kálmán nagy szolgálatot tett irodalmunknak, mikor Petrőczy Kata kéziratban fennmaradt 45 versét az alsófehérmegyei ózdi kastélyban lemásolta, majd kiadta. A Balassa-korszak és a Csokonay-korszak közé eső időben nincs mélyebb érzésű költőnk nála. Formákban, tiszta líraiságban erősen emlékeztet Balassára. Minket, evangélikusokat megragad Petrőczy Kata őszinte vallásossága és egyházszeretete, mely nemcsak dalaiban, hanem életében is megnyilatkozott. Lelkesen csatlakozott a Francke-féle pietizmuslioz. Ez áthevítette egész valóját és még magasabbra