Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

5. Petrőczy Kata Szidónia

30 lobogtatta magyar érzését, kuruc lelkesedését. Mert a mi magyar pietistáinkban, örök dicsőségükre, együtt élt a magyar lélek és a lutheri lélek. Egy pietista Káténak a végén ezt bizonyítja a befejező vers: „Már ki-ki leckéjét . . . megtanulja, Így javát házának s hazájának látja." A hazai protestáns világ lelkes tisztelője volt a lutheri lelkű nagyasszonynak. Ennek bizonysága az a vers is, melyet dicsőítésére Páriz-Pápai Ferenc enyedi professzor írt, ennek a kornak Bél Mátyás mellett a legnagyobb tanára. Méltán nevezte a vers a sokat szenvedő Niobét a „Keresztiskola legnagyobbb tanítványának". Élete vége felé ege némileg és közben-közben fel derült. A Rákóczy-ügy kedvező fejleményei, Erdély kuruc kézre kerülése boldoggá tették. Büszke volt férjére, a kurucsereg egyik legdaliásabb és legvitézebb generálisára, az erdélyi hadak fővezérére, akinek legnagyobb része volt abban, hogy Rákóczyt, a „haza atyját" fényes ünnepségek között beiktathatták Erdély fejedelmi székébe. Ha a viharok egy-egy időre elültek, férje is hazahazakerült Ózdra. A családi fészekben a mindent megbocsátó, mindent jóra magyarázó szeretet a multak nem kedves emlékeit fátyollal borította el. Azonban élete ege ezután is el-elborult. Erdélyben a hadiszerencse hol a kurucokra, hol a labancokra mosolygott. A vidéki kastélyokban lakó főúri családoknak sokat kellett szenvedniük mind a két fél portyázó, rendetlenül, vagy sehogyan sem fizetett csapataitól. Máskor Rabutin, vagy utódai, a német hadak vezérei, mintegy kezesül Nagyszebenbe rendelték a kurucpárti főurak családját. Ezeket és különösen a gyűlölt Pekrynek családját ott ezer