Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

5. Petrőczy Kata Szidónia

28 egyik leglelkesebb vezérembere volt a Thököly-koruak. Férje, Pekry Lőrinc, erdélyi főúr legkedvesebb barátja volt Thökölynek, majd egyik legvitézebb generálisa Rákóczy seregének. A Thökölyek után a Petrőczyek voltak a leggazdagabbak a felvidéki lutheránus főurak között. Petrőczy István, ez a szinte túláradó lelkesedésű és határtalanul tettrevágyó férfiú a legnagyobb hévvel csatlakozott a Wesselényi-féle szövetkezéshez és Vittnyédy Istvánnal egyik tervet a másik után szövögette a haza felszabadítására. Mikor a „vakoktól vezetett világtalanok" mozgalma elbukott, Petrőczy fiaival Erdélybe menekült. A nyolcéves kis Katát, az anyátlan árvát, a Thököly-rokonság védelmében Árva várában hagyta. A vár eleste után keveset tudunk a kis galamb sorsáról. Miféle szélvész sodorta el a messze Lengyelországba? Nem is sejtjük. Künn élt tizen nyolc esztendős koráig. A lengyel bujdosás emléke cseng vissza, dalaiban. Közülük nem egyet lengyel nóta melódiájára írt meg. Annyit tudunk, hogy 1682-ben már Pekry Lőrinc felesége volt. Ebből a házasságból sok boldogság, de még több szenvedés háramlóit Petrőczy Katára. Férjét nagyon szerette, boldog édesanya volt. De tizenegy gyermeke közül hatot eltemetett. Mint valaha Niobe, örökösen egy-egy gyermeke halálát siratta. Férje könnyed gondolkodású ember volt. Belekeveredett a Béldi Pál-féle mozgalomba. Ezért jószágaitól megfosztották és börtönbe vetették. Tnnen kiszabadulva, Magyarországba menekült, katonának állt és egyike lett a felszabadító háború legjobban ünnepelt tisztjeinek. Katholikus hitre tért, grófságot kapott. Mint éles tőr járta át ennek a híre a hitéhez ragaszkodó evangélikus nagy asszony szívét. Ekkor, és bizonyára férje hite-