Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

4. Kermann Dániel

22 lomban sütkérezik is, csak az őszi szélben elröppenő falevél. Utolsó kívánsága az volt, hogy egy magyar kulcsos város evangélikus templomába temessék el. Ez két évszázad múlva teljesedett is. Ekkor Ferenc .József, a nagy Tisza István előterjesztésére, mintegy meghallva a nemzet szíve dobbanását, hazahozatta a kuruckor nagy bujdosóit, így Thökölyt is. Késmárki gróf Thököly Imrének földi maradványait nagy pompával temették el kedves szülővárosa díszes evangélikus templomában. És íme, a végzet, mely életében üldözte, nem kíméli halála után sem. Most Thököly példájára, nekünk is állhatatosnak kell lennünk a hazafias bánatban, a türelemben, a reményben, a hitben, míg Thököly városa újra az nem lesz, ami volt: Szent István koronájának egyik ragyogó drágagyöngye. KERMANN DÁNIEL. A Thököly—Rákóczi-kor erős hite, nagy bátorsága és szenvedései óceánjának minden keserűsége éled újra, ha Kermann Dániel (1663—1740) nevét leírjuk. Ároni családból származott, mely eredetileg német volt. Ezt jelezte a kor latinoskodó divatja szerint felvett Germanus, utóbb Kermannusra változott név is, amit a mi Kermannunk is ebben a formájában használt. Én is mellőzöm tehát a névnek magyar fülnek nehéz Krman változatát. A katholikus „tenger"-nek, Nyitra vármegyének van a morva határszélen jókora lutheránus szigete. Itt ma is mintegy félszázezernyi, hitében erős evangélius tót lakosság él szinte vegyületlenül. Ennek a lutheránus vidéknek egyik nagy és virágzó gyülekezetében, Turolukán volt lelkész Dánielnek atyja,