Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

3. Négy színjáték Eperjesen. Thököly Imre

21 a tűrésben, a reménykedésben, a hitben állhatatos fejedelemnek. Az 1703-i gyászos év, amikor feleségét, hű vigasztalóját elvesztette, a politikában az ég hajnalodását jelentette Thökölynek. Lelkesen üdvözölte Rákóczy zászlainak diadalmas lobogását. Haza készülődött. Társai jórészt haza is jöttek. De Thököly Thököly-vár Késmárkon. fölött már akkor ott lebegett a halál árnyéka. Életének sok fáradalma, izgalma aláásta egészségét. 1705-ben, a hervadást beharangozó szeptember havában elhúnyt. Bujdosó társa, „Mikes Kelemenje", Komáromy János megható képet rajzolt utolsó óráiról. Thököly kijelentette, hogy úgy hal meg, mint a lutheri keresztyén egyház állhatatos és hű fia. Áhítatosan elmondta a haldoklók imádságát, amit pap hiányában Komáromy olvasott fel előtte. Végre a mélységes csönd jelezte, hogy az ágy mellett megjelent az a leghatalmasabb és legállhatatosabb fejedelem, akivel szemben minden földi nagyúr, ha bujdosó, ha dicsőségben és hata-