Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

3. Négy színjáték Eperjesen. Thököly Imre

14 így alkothatjuk meg Dévay életének, jellemének képét és megállapíthatjuk, hogy megérdemelte a Magyar Luther nevet. Régi szólás-mondás, hogy „Mátyás jeget tör". Onnan származik ez, mert február 25-én, Mátyás napján már nem egy jel mutatja, hogy a télkirály uralkodásának napjai meg vannak számlálva. Ilyen jégtörő Mátyása a magyar reformációnak a Magyar Luther is. A jégtől megtisztított vizeken diadalmasan haladhatott előre az evangélium hajója. A tiszta ige, melynek nálunk első hirdetője Dévay volt, egy fél évszázad alatt meghódította a nemzet kilenctizedrészét. NÉGY SZÍNJÁTÉK EPERJESEN ÉS THÖKÖLY IMRE. Mi lutheránus magyarok méltán vagy Link büszkék Thökölyre. Már azért is, mert ő emelkedett a mi külön világunkban a legmagasabbra, uralkodó fejedelmi méltóságba. Sőt a török a királyi koronát is felajánlotta neki, mint Bocskay Istvánnak. De még sokkal inkább azért, mert minden arany koronánál fényesebben ragyognak királyi tulajdonságai: parancsolni tudása, elszántsága, hadvezéri lángesze, hitéhez való hűsége, szorongatott nemzetéhez való ragaszkodása. És ragyog fején a vértanúság koronája, melyet olyan csiiggedetlen lélekkel viselt, hogy bátran felruházhatnánk „az állhatatos fejedelem" megtisztelő elnevezésével; ahogyan például Széchenyit a legnagyobb magyarnak nevezzük. Mintha csak erre utaltak volna a jövőt megsejtő lélekkel az eperjesi kollégium tanárai, mikor