Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

2. Dévay Bíró Mátyás

13 „lutheránus nőoroszl.án"-nak nevezték ol. A „nő­oroszlán" kedves, udvari papját ki merte volna bán­tani 1? Dévay életének utolsó évei, úgy látszik, nyu­godtan teltek el. Luther érdeklődő szeretéttel kísérte Dévay viselt dolgait. Hősiességét tündöklő például emlegette Asztali Beszélgetéseiben. Magyarországba írt leve­leiből megérthetjük, hogy szerette Dévayt, bízott benne, leghűségesebb tanítványának tartotta, aki tanítását legjobban megértette és legtisztábban hir­dette. Lutherrel való szellemi rokonságát irodalmi munkái is bizonyítják. Vitázó irataiból kitűnik, hogy Luther példájára ő is legyőzhetetlen és ellen­feleit nem kímélő vitatkozó voit. De hát ellenfelei sem kímélték őt. Különösen szenvedélyes ellenfele volt Szegedy Gergely, ferencrendi szerzetes. Van eset, hogy ez a goromba és szenvedélyes ember Dé­vayt „valami Mátyás nevű elvetemedett ember­nek emlegeti. Hogy Mátyásunk nem maradt adósa, elhihetjük. Hiszen annak a Luthernek tanítványa, aki még a. hatalmas angol királynak is jól odamon­dogatott, mikor ez őt „veszett farkas"-nak címez­gette. A XVI. század az erős érzések és az erős sza­vak kora. Dévay éles elmével és lelkesen védte a lutheri tanokat, például a hit által való megigazulást. Luther német kátéjának példájára, magyar nyelvű hittami kézikönyvet írt. Ez a kis könyv foglalatja a krisztusi tanításnak, amint azt Luther eredeti \ isztaságába visszaállította. Luther példájára Dévay is énekköltő. Századok múlva is énekelték a debreceniek egykori papjuk énekét, melyben a versszakok kezdő betűiből Dévay neve kerül elő.

Next

/
Thumbnails
Contents