Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

15. Petőfi Sándor

91 heil az ajtó üvegablakán be-benézett, hogy ínég nem forgatták-e fel az osztályt a nebulói? És a páratlan szorgalmú, iigves tanár mégis szép eredményt ért el, különösen Petőfivel, aki első kitűnő lett a társai között. Az aszódi Petőfi-ereklyemúzeumban megvannak a költő írásbeli dolgozatai, bizonyságai nagy rendszeretetének. Aminthogy általában véve haláláig rendszerető, örökösen tanuló ember volt: akármit mond is maga a költeményeiben. Megvan a jelzett múzeumban az iskolai könyvtár naolója is. Kitűnik ebből, milyen szorgalmas olvasója volt a könyvtárnak a kis Petőfi. Az evangélikus iskola egy másik nagy erejének bizonysága ez, hogv tanítványaiban fel tudta kelteni az önképzésre való kedvet. Hogy Korén jó tanár volt, azt nem főigazgatói jelentésből tudjuk; ilyen akkor még nem volt, hanem még sokkal hitelesebb kútforrásból: Petőfi saját nyilatkozatából. A koraérett, bátor gyermek, a második iskolai év elején azzal állított be tanárához: „Itt olyan jól tanítottak engem, hogy Pista öcsémet is elhoztam, beíratni az iskolába." Nem csoda, hogy a szeretetreméltó gyermek vezére, sőt kissé zsarnoka lett a társainak, akikre bátorságával is hatott. Egy alkalommal, mint valami zsebkiadásű Toldi Miklós, kis fokosával a kezében, harcrakészen megállt a galgaparti réten legelésző bika előtt. Szerencsére ez nem fogadta el a kihívást, hanem békességesen tovább legelészett. De már ekkor kereste a magányt és szívesen bolyongott, merengett egyedül az aszódi kies határban. Már Aszódon ébredezett a színészethez való hajlama. Mikor ezzel kapcsolatban tanára túlságosan szigorúan bánt vele, dacosan megesküdött, hogy a zsarnokságnak haláláig ellensége lesz. Aszódon