Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

12. Balassa János

76 Emilt, az idegorvost, a lelkek orvosát, a bölcs és jó embert, az áldott emlékű aszódi papnak fiát. A papfiakból lett orvosok között nevezetes Balassa János (1814—1868), a tolnavármegyei, sárszentlőrinci lelkész fia. A középiskolát otthon, Sopronban és Pozsonyban végezte el. Itt nagy hatása volt rá Kovács-Martiny Gábornak, a természettudományok kiváló tanárának. Apám, aki néhány évvel Balassa után volt a tanítványa, sokat beszélt nekem e nagy tanár mély tudásáról és- a tanulók kikébe belesugárzó, úgynevezett szuggesztív erejéről. Balassa Pozsonyban megkedvelte a természettudományokat; édesapjának, a nép igazi barátjának példája pedig fellelkesítette, hogy életét szenvedő embertársai javára szentelje. Ezért választotta az orvosi hivatást. Három évig Pesten, két évig Bécsben volt orvosnövendék. Itt ekkor kezdődött a sebészeti orvosi tudomány fénykora, melynek delelöjét, majd Billroth Tivadar neve jelzi. Részben ezért kedvelte meg Balassa a sebészeti szakot. Mint sebészorvos Bécsben telepedett meg. Szerencsés, szinte csodaszerű műtéteivel általános feltűnést keltett még az uralkodóház tagjai között is. István főhercegnek, a későbbi nádornak, a mi Mária Dorottyánk mostohafiának nagy része volt abban, hogy 1843-ban, evangélikus létére, a pesti egyetemre hívták meg a gyakorlati sebészet tanárának. Mélységes hazaszeretete indította, hogy diadalai színhelyét odahagyva, itthon, sokkal szegényebb viszonyok között éljen hivatásának. Mert bizony szegényesek voltak a viszonyok a pesti egyetem sebészeti osztályán, ahol csak tizennégy ágy állt a betegek rendelkezésére. Hogy ma nyugateurópaiak itt a viszonyok, abban Balassának is meg van a maga jelentősége. Öt az orvosi közvélemény még nagy elődjénél, Stáhly Ignácnál is nagyobb sebészorvosnak