Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

11. Vajda Péter

73 talanul, \

rajda kinyomatási engedély végett benyújtotta a pesti cenzornak. Mint az éjjeli madár szemét a napfény, úgy sértette a cenzor korlátolt lelkét Yajda Péter eszméinek sugárzása. Sietett a kéziratot a megfelelő félremagyarázások kíséretében felküldeni a helytartótanácshoz. Jöttek a megismételt leiratok az egyházi főhatóságokhoz, Yajda megbüntetését követelve. De a halogatás politikája, ami máskor annyi kárt tesz egyházunkban, most jó eredménnyel járt. Megvédte a költőt, akit egyházában annyira szerettek. Végre nagysokára a békési esperesség, külön, úgynevezett „ad hoc" bizottságot küldött ki a Vajda-ügyben. Az ilyen ad hoc bizottságok sok-sok indítványnak a sírboltjai azzal a dantéi felírással: „Kik ide beléptek, hagyjatok fel minden reménnyel." Ez a békési ad hoc bizottság jó szándékból addig késedelmeskedett, míg végre a halál vágta szét ezt a gordiusi csomót is, mint annyi mást a világon. Tüdőgyulladás ragadta el a nagy költőt és tanárt, nemzetünkre és egyházunkra nézve igen korán, harmincnyolcéves korában. Nagy utódai, Tatay István, Benka Gyula és társaik lelkesen igyekeztek nyomdokain haladni és ma is él Vajda Péter iskolájában humánus, hazafias és vallásos szelleme. De elevenen él emléke is. Az ifjúság ki-kijárva az akáclombos temetőbe, meghatottan olvassa Vajda sírkövének a nagy férfiúra annyira jellemző feliratát, mely saját hatalmas gondolata : „Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél és az igazságtalanság villámot hord kebelében."