Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

11. Vajda Péter

67 ragyogó nyelvezetükkel nemcsak tanulságos, de gyönyörködtető olvasmányok is. Boldogságot, pihenést családi körében, feleségének és szépen fejlődő, utóbb a társadalomban hivatásukat tiszteletreméltóan betöltő gyermekei körében, botanikai kirándulásaiban és kertje gondozásában talált. Modorában nyájas, megjelenésében tekintélyes, tehát általánosan tisztelt és szeretett ember volt. Mi fiatalabb kartársai mellette szinte diákoknak éreztük magunkat és ezekkel együtt úgy tekintettünk fel rája, mint az erdő bokrai a büszke, de évről-évre megújuló lombjaival örökifjú évszázados tölgyi'e. 1896-ban lelkes örömmel ünnepeltük tanárságának ötvenedik évfordulóját. Utána nemsokára csendesen elhúnyt. Testvérei a virágok, melyek koporsóját elborították, összbangzatos színpompájukkal jelképei voltak élete, jelleme, kiváló tulajdonságai, igazi lutheri lelke tiszta, szép harmóniájának. VAJDA PÉTER. Vajda Péter (1808—1846) szintén természettudós volt, habár nem hatolt is olyan mélyen és részleteket kutató lélekkel annak titkaiba, mint Hazslinszky Frigyes. A természet neki is nyitott könyv volt, melyből megértő és megérző lelke fennenszárnyaló költeményt olvasott ki a szépség, jóság, mindenekfölött pedig az igazság és a szabadság istenének dicsőítésére. És életpályája, melyen önérzetesen, a közjó önzetlen munkásaként haladt végig, maga is összhangzatos szép költemény volt. A szegény, becsületes jobbágyszülők gyermeke már otthon, a veszprémmegyei Yanyolán, ebben a 5*