Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

10. Hazslinszky Frigyes

64 Magánszorgalommal annyira vitte szaktudományában, hogy a derék késmárki tanárok, mint theológus-tanítványukat saját költségükön küldték ki a magyar természetvizsgálók és orvosok besztercebányai vándorgyűlésére. Botanikai tanulmányai befejezésére Bécsbe ment. Ott mint magánoktató botanikai órákat is adott. Tudásával, irodalmi munkásságával annyira kitűnt, hogy bizton várhatta egyetemi magántanárrá való kinevezését. De őt is elragadta a hazafias felbuzdúlás, mely 1846 táján a Bécsben tanuló magyar ifjúságban magasan lobogott. Otthagyta tehát azt a teret, ahol anyagi jólétre és világraszóló dicsőségre volt kilátása. Inkább hazajött, hogy szegény nemzetének és még szegényebb egyházának szolgáljon önzetlen hűséggel. Igen csekély — százhúsz forintnyi — évi fizetéssel az eperjesi evangélikus kollégiumban lett a természettudományok és a matematika tanára. Ha e fizetés némileg emelkedett is és csekély pénztárosi és igazgatói tiszteletdíj járult is hozzá, helyzete szerény maradt haláláig. Es ilyen nehéz körülmények között is nagyértékű tudományos és irodalmi működést fejtett ki. Utazások hosszú-hosszú sorában bejárta az országot és gyűjtötte eleinte a természet mind a három országának érdekességeit, utóbb csak a növényeket, végre — magát bölcsen mindig szűkebb térnek mélyebbre ható művelésére szorítva — csak a gombákat. Ezen a téren kiváló szaktudós lett. Száznál több nagyobb tudományos munkájával, óriási körre terjedő levelezésével olyan szerepet töltött be szaktudományában, mint Kazinczy a szépirodalomban. Tanácsot adott, vezetett, buzdított. Mestere volt az egész magyar botanikusvilágnak. Ö nevelte Eperjesen a nagy botanikusok egész sorát: Jurányi Lajost, Simonkai Lajost, Fábry Jánost, Lojka Hugót,