Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

10. Hazslinszky Frigyes

65 Neupauer Józsefet és Mágócsy-Dietz Sándort. Ügy hogy szinte komoly szónak is beillő tréfával a botanikát lutheránus tudománynak nevezgették a hazában. Különben annyiban is lutheránus tudománynak lehet a botanikát neveznünk, mert Luther is kedvelte. Egy magyar diákról fel van jegyezve, hogy virágmagvat vitt neki és ő ezt elvetette, fejlődését tanulmányozta. Hazslinszky hírnevének és a gombászat szakemberei előtt való nagy tekintélyének bizonyítására említi fel tanítványa, Mágócsy-Dietz Sándor, tanáráról írt szakszerű és mégis meleg életrajzában, hogy a világ különböző országaiban lakó harmincöt vezérbotanikussal levelezett állandóan. De minket, akik, mint a botanikában járatlanok, Hazslinszkynak, a szaktudósnak nagyságát kellőleg megérteni nem tudjuk, még jobban érdekel a tudósnál a tanár és az ember. Páratlanul lelkes tanár volt. Az volt az elve, hogy „a jó tanár vagy annyit tesz, amennyi tehetségétől, munkaerejétől telik, vagy nem tanár". Ö heti 20—24 órában tanította szaktárgyait, azonkívül, ha a szükség parancsolta, ingyen tanított a jogakadémián, theológián, tanítóképzőben, történelmet, németet, rajzot, nemzetgazdaságtant, még a héber nyelvet is. Páratlan sokoldalúságnak, nagy munkakedvnek és munkabírásnak bizonysága ez. És magára vállalt minden megbízást, amiben szeretett iskolájának szolgálhatott. Ennek érdekében még meg is alázta magát. Még arra is vállalkozott, hogy egy előkelő származású földesúrral, de aki lelkében még előkelőbb volt, Bánó Józseffel együtt messzevidéket bejárt, adományokat gyűjtve az iskolának. Méltó lelki testvérével, Vandrák Andrással, a nagy filozófustanárral, nagy része van abban, hogy 5