Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

9. Böhm Károly

60 veszt is, aki ezeik ellen tör, boldogtalan, habár győzne is. Az eszmék általános, egész világra kiható erők, de nemzeti alakban jelentkeznek. Csak az szolgál nekik, aki megvalósításukért egy nemzet kebelében fánad. A világpolgárt senki se ítélhette volna el jobban, mint 13öhm Károly, nemzetének hű fia. Szerinte a társadalmat és a nemzetet három erő tartja össze: a szabadság, a kötelességtudat ési a szeretet. Legdicsőbb dolgok: „A szabad lelkiismeret, mely hitéért csak Istennek felelős; szabad tudomány, melynek egyedüli tekintélye az ész; szabad társadalom, melyben csak az egyéniség szellemi értéke határoz." Aki a szabadságért, a kötelességtudásért és a szeretetért lelkesedett, mint ő, abban igazán Luther lelke lakott. Erről tett bizonyságot 1883-ban, mint gimnáziumi igazgató, Luther születésének négvszázéves fordulója alkalmából tartott hatalmas ünnepi beszédében. Bátor és lelkes hitvallás ez Luther mellett, de ami vele együttjár, Krisztus mellett is. Szerinte Krisztus isteni magasságra emelkedett szeretet. Böhm egész filozófiája és vele esztétikája nem hideg tudás, hanem lelkesedés. Kimondhatatlanul tudott lelkesedni a szépért, a természetben és a művészetekben egyaránt. A müncheni képtárban órákig elállt egy-egy műremek előtt és lelke ringatózott a szépség hullámain. Otthon minden búját, gondját feledve, gyönyörködve hallgatta családja zeneértő tagjainak zongorajátékát. Egy-egv operai előadás hallgatásában felüdült a gondolkodásban elfáradt nagy lelke. Megtalálta a szépet a magányosságban, a természet ölén, a legjobb társaságban, nagy eszméi társaságában, de őt megértő barátai vidám körében