Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

9. Böhm Károly

58 tanár, majd 1873-ban Hunfalvy Pál és Greguss Ágost ajánlatára egyhangúlag meghívták tanárnak a budapesti evangélikus gimnáziumhoz, melyet ekkor fejlesztettek teljes főgimnáziummá. Mint nagytudású, szigorú, de igazságos és jószívű tanárt a tanulók, mint ragaszkodó hű kartársat a tanárok nagyon szerették. 1883-tól az igazgatói tisztet is viselte nagy rátermettséggel. De működése és hatása nem szorítkozott saját iskolájára. Az egyetemes egyháznak iskolai kérdésekben, Hunfalvy Pál mellett ő volt a fő tekintélye. Logikájával, Lélektanával, melyeket igen sok középiskolában tanítottak, bizonyos tekintetben az egész ország tanára volt. De ezzé igazában tudományos működése útján lett. Míg itthon filozófiai folyóirat nem volt, a lipcsei Philosophische Monatshefte-ben jelentek meg a német tudósvilágban feltűnést keltő cikkei. Azonban az volt az elve, hogy a magyar tudósnak elsősorban magyarnak kell és csak másodsorban szabad tudósnak lennie. Főérdeme van a Magyar Philosophiai Szemle és a Magyar Philosophiai Társaság megalapításában. Ε mellett szabad óráiban, akár íróasztala mellett, akár a budai hegyek között, vagy vakációk idején kedves szülőföldje szép tájain sétálgatva folyton elmélkedett és fegyelmezett eszének teljes erejével megalkotta önálló bölcsészeti rendszerét. Végre megkezdte ennek könyvbe foglalását, 1883-ban kiadva korszakos jelentőségű nagy munkájának, az ötkötetesnek tervezett „Ember és világá"-nak első kötetét. Lelkének végtelenül fájt, hogy e munkát szinte agyonhallgatta a közönség, a Tudományos Akadémia pedig tudomást se vett róla. Csak jogos önérzete biztatta, hogy nagy igazságainak végre is meg kell hódítaniok a mélyebbreható szellemeket.