Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

8. Schedius Lajos

51 dig mennyi h—t osztrák van a világon, akibe belecsapkodhatnál." Kedvesek a Perlakyak a szívünknek, mert jó evangélikusok és lelkes magyarok voltak. Milyen kár, hogy fiágban kihalt ez a derék nemzetség, és hogy ma már a Perlaky-nevet hiába keressük egyházi névtárunkban. SCHEDIUS LAJOS. Mikor nagy papok után nagy tanárok képét újítjuk fel, méltó a sort Schedius Lajossal (1768—1847) kezdenünk, mert ő nemcsak nagy tanár volt, de mint író és iskolaalapító is maradandó dicsőséget szerzett nevének. Győrött született, nemesi származású városi patriciusi családból. Születése korában Győr belvárosa és általában előkelőbb polgársága még teljesen német volt. Anynyira, hogy akadt túlzó magyar ember, aki Báth Mátyásnak, az első magyar hírlap alapítójának szemére vetette, hogyan mer győri ember létére beleavatkozni a magyar nyelvújítás kérdéseibe. Második József halála évében, pedig mint meglepő dolgot jegyezték fel, hogy a győri polgárok a Bécsből visszahozott korona ünnepélyes fogadtatásakor a magyar nemesekkel együtt kiáltották: „Éljen a magyar szabadság!" Valóságos fiók-honfoglalás volt, hogy a magyar Győrvármegye magába olvasztotta, teljesen magyarrá tette székvárosát. Az egykori német polgárok ivadékai közül nem egy előkelő helyet foglal el magyar evangélikus világunkban; némelyik a régi német névvel, mások — nézetem szerint nagyon helyesen — magyar köntöst öltve a magyar kebelre, vagyis magyar névvel. Ilyenek például: a báró 2*