Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

6. Csepreg és Zvonarics Imre

44 Nem csoda, hogy a csepregi borzalmak erősen megragadták a kortársak képzeletét. Egy ismeretlen diák, akit Isten csudálatosan megmentett a haláltól, históriás éneket írt „Csepreg városának lengyelek (vagyis lengyelországi kozákok) és horvátok miatt való romlásáról". A versíró szerint ilyen kegyetlenkedéseket még a zsidókat gyilkoló Hámán és a keresztyének hóhéra, Néró se követett el. Elmondja Zvonarics halálát is: „Egy istenfélő prédikátor vala, Ki tudományban híres-neves vala, Felső templomnál élvén szolgál vala, Kit egész város igen szeret vala. Hűséggel szegény tisztében eljárni Tanítványaival akara maradni... így szenvedé meg a martyromságát, Juhai mellett élete fogyását." Ez az ének kéziratban messze vidéken elterjedt az evangélikusok között; belőle nem csüggedést, hanem lelkesedést merítettek. Itt is beteljesült, hogy a hit templomát a vértanuk vérével építik föl. Maguk az életbenmaradt csepregi hívek sem estek kétségbe. Visszatértek otthonukba és a romokból új várost építettek. A csepregi gyülekezet, mint a mesebeli főniksz-madár a lángok közül iij életre kelt. Zvonarics Imre méltó utóda, Lethenyey István vezetése alatt a gyülekezet, az iskola, a nyomda új virágzásnak indult. De ez a másodvirágzás csak tizenkét esztendeig tartott. II. Nádasdy Ferenc, a méltatlan Nádasdy-ivadék, hogy egy szép Eszterházy-leány kezét elnyerje, katholikussá lett. "És azzal a szinte korlátlan hatalommal. ami akkor a földesurak kezében volt, rövid idő alatt elsorvasztotta Csepregen az evangéliumot.