Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

6. Csepreg és Zvonarics Imre

41 szerzett. Felolvasásaival igyekezett a nemismerés és a félreismerés ködét eloszlatni, mely nemzetünk igazi képét a művelt nyugaton, sajnos, elfátyolozza. Győry Lóránt pedig eszményképünk nekünk papfiaknak, mert világi ember létére a belmisszió ügyének, mondhatjuk, világi papja volt. Mélyen megható, hogy a szívnek ez emberét is a szíve ölte meg, mint édesapját. Forrón szeretett nővérének, Ilonának halála-hírére megszakadt a szíve. (1926.) Ha az édesapa sírjára virágkoszorút teszünk, egyegy virágszál megilleti derék gyermekeinek sírhalmát is. De méltó, hogy kegyeletünk egy sóhaja el szálljon abba a hajlékba is, ahol hűséges özvegye és leánya híven ápolják Győry Vilmos emlékét, akire magára illenek rá legjobban saját szavai: „Éltünkön nincs hatalma a halálnak, Csak az lesz por, mi porból vétetett. A test, a vér, habár a sírba szállnak, A lélek él! nem ér enyészetet!" CSEPREG ÉS ZVONARICS IMRE. Ha egyházunkat templomnak képzeljük, elmondhatjuk, hogy ezt az alkotóerővel, tanítói vagy költői ihlettel megáldott papok mellett, sőt ezeknél is inkább a vértanuk építik fel. Nagy igazságot fejez ki a Kőműves Kelemenné ballada, hogy Déva várának kövei csak akkor állottak össze, mikor eleven életet falaztak kczibiik. Ezt az igazságot úgy is kifejezhetjük, hogy a meszet és a homokot az egyház templomának építéséhez vérrel kell keverni. Vértanúink, bátor hitvallóink vannak nekünk, magyar evangélikusoknak is bőségesen. Ki ne