Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

5. Győry Vilmos

37 A jótékonysági és közművelődési egyesületek egész sorának lelke, az irodalmi társulatoknak egyik legkedveltebb felolvasója és szavalója volt. És mégis jutott ideje nagy irodalmi tevékenységre is. Talán — Agait idézve — a nap huszonötödik és huszonhatodik órájában. Mint eredeti költő is sok értékes kincset adott nemzetének. Balladái, szerelmes versei közül nem egy keltett méltán nagy figyelmet. Novelláit a Vasárnapi TJjság és a Fővárosi Lapok közönsége szívesen olvasta. Népszínműveit, különösen a Nótás Katát, az országnak talán minden színpadán újra és újra előadták. Az ifjúság részére írt elbeszéléseit, így Balassa Jánosát és Legújabb Robinzonát nagyon kedvelte az ifjú olvasóközönség. A gyermekdeden naiv lelkületű ember a költői becsű gyermekirodalom megalapítója. Annak az elvnek hódolt, hogy a gyermeknek a legjobbat kell adni; ez is éppen csak hogy még elég jó a számára. Hogy is ne lett volna jó gyermek-költő az, aki annyira gyermekké tudott válni a saját gyermekei között, aki velük kis örömöt is magvnak érzett. Éppen a saját gveimekei körében, játszi lelkéből kipattanó versikéi és kis meséi valóságos remekek. Legkiválóbb azonban a működése a vallásos irodalom terén. Prédikációi és prózai imádságai mellett különösen verses imádságai nagyértékűek. Eleven hit sugallta ezeket. Bennük a vallásos és a művészi elem tökéletes egységbe olvad össze. Az ébredő tavasz örömét és a hervadó ősz méla búját egyformán gyönyörűen tolmácsolta és mind a kettővel istenhez vezeti lelkünket. Általában azonban vallásos költészetét, mint ahogyan életét is, boldog optimizmus hatotta át. Bemdklelt abban a műfajban, amit ő teremtett meg irodalmunkban, a, konfirmációi verses áldások