Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

5. Győry Vilmos

36 meg papnak. Székács, mint püspök, maga iktatta be állásába. A népszerű, „Kis Pál apostol"-nak nevezett ifjú lelkész harmóniában élt kiváló lelkésztársával, Torkos Károllyal és híveivel. Boldogsága azonban akkor lett igazán teljes, mikor elnyerte Székács kedves és művelt leányának, Etelkának kezét. Szívesen elbeszélte a költő, hogy esküvőjére Pestre jöttében vásárra menő útitársai kérdezték tőle, ő is vásárra megy-e és mit akar vásárolni! „Egész életre szóló boldogságot" — gondolta magá ban. Idilli boldogság volt az ifjú pár élete a következő tizenhárom évben a ragaszkodó nép között, míg 1876-ban a pesti magyar evangélikus hívek egyhangú bizodalma Székács örökébe nem hívta el Győryt. Mikor Pestre utaztában egy útitársa, aki sírna arcáért színésznek nézte, kérdezte tőle: vendégszereplésre megy-e, vagy állandó szerződtetésre

1? — jogosan felelhette, hogy állandó szerződtetésre. Mert csakugyan a haláláig eltelt kilenc évben a pesti hívek általánosan tisztelt és szeretett papja maradt. Pedig a szerény fiatal pap nagy töprenkedés után vállalkozott csak, hogy az „ország papjá"-nak utóda legyen. De ha másforma tehetségekkel is, teljes buzgósággal járt nagy elődje nyomdokain és kiváló pap volt. Székács hatalmas, nem egyszer országra szóló beszédei után is szívesen hallgatta a hazai evangélikus világ legműveltebb közönsége Győry jól átgondolt, tartalmilag és alakilag egyaránt szép prédikációit, melyeknek egyréteze utóbb nyomtatásban is megjelent. Rendkívül szorgialmas lelkész volt. Nagy gyülekezete gondját évekig egymaga, káplán nélkül viselte vállain. A belmisszió terén híven fáradozott. Társadalmi kötelezettségeinek lelkesen megfelelt.