Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

4. Wallaszky Pál

30 evangélikus líceumába íratta be. Utóbb egy évet a magyar szó kedvéért a rimaszombati gimnáziumban töltött. A gimnáziumi felsőbb osztályokat és a theológiát pedig Pozsonyban végezte. Itt a Bél Mátyás szellemében tanító nagy tanároknak, TomkaSzászky Jánosnak és Benczúr Józsefniek igen kedves tanítványa volt. Két évig az előkelő nógrádvármegyei Sembery-csailádnál volt nevelő. A tősgyökeres magyar család körében erősödött meg magyar érzése és hazafias világnézete. Egyúttal elsajátította azt a finom modort, mely olyan sok jó barátot szerzett neki. Tanítványával visszatért Pozsonyba és itt egykori tanárainak, most már atyai jó barátainak útmutatása szerint belemerült a történeti ás irodalmi tanulmányokba. Nemcsak tudásvágyból tette ezt, hanem hazafiságból is. Mindig fájt neki, ha valamelyik pozsonyi idegen nemzetiségű tanulótársa lekicsinylőleg szólt előtte a magyar nemzet irodalmáról. Felülkerekedett ugyan eUenfelein és azzal vágott vissza, hogy a magyar nemzet jobban szeretett nagy dolgokat cselekedni, mint azokról írni. Azonban derengett a lelkében, hogy a magyarság kultúrájával és irodalmával is tisztes helyet foglal el a nemzetek sorában. Erről akart magának tudományos bizonyosságot szerezni, hogy azután a világ előtt is felléphessen, mint nemzete becsületének védő bajnoka. Németországban, ia lipcsei és a hallei egyetemeken töltött évek alatt és tanulmányútjain, melyek folytán Wittenbergába és Berlinbe is eljutott, folytonosan búvárolta a gazdag könyvtárakat és levéltáriakat. Nagy hatással volt rá Bél Mátyás fia, András, lipcsei egyetemi tanár. Kettejüket a Bél Mátyás iránt való kegyelet mellett a tudományok kedvelése is összekapcsolta. Mikor már jól elkészült arra, amit hivatásának