Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

24. Mária Dorottya

142 jött látogatóba az udvarmesternőhöz. A főhercegnő Széchenyinek is Bibliát adatott a kezébe. Ennek nem is eshetett nehezére együtt buzgólkodnia a kedves protestáns társasággal, mert ő a Bibliát szívesen olvasta, a protestáns egyházakat és azok híveit nagyrabecsülte: legkedvesebb költője a mi Berzsenyink, legbizalmasabb barátja a református Wesselényi Miklós volt. Mária Dorottya örült Széchenyi ilyen gondolkodásának és Bibliával ajándékozta meg, és pedig úgy látszik a Luther-féle fordítással. Annyi bizonyos, hogy Széchenyi, mint naplóiból kitűnik, ismerte a Biblia Luther-szövegét. A főhercegnő hite cselekedetekben gyümölcsöző hit volt. A szegényekre, árvákra, betegekre, sőt a börtönök lakóira is kiterjedt a gondja. Alamizsnáját nem lenéző keggyel osztogatta, hanem szegényeitől, akiket névszierint ismert, gondjaikat, bajaikat részvéttel megtudakolta. A jótékonyságban szinte pazarló volt. Szíve mélyéből fakadt a sóhaj: „Bárcsak olyan gazdag volnék, mint Károlyi grófné! Mennyi jót tehetnék akkor!" Áldozatokban megnyilatkozó hitének legszebb gyümölcse volt a budai gyülekezet megalapítása. Míg Budán nem volt gyülekezet, szorgalmasan átjárt a Deák-téri templomba. Régen tervezgette Budán gyülekezet alapítását, de ennek ezer akadálya volt: nem utolsó a katholikus társadalom egyrészének elfogultsága. Ha a hívek gyülekezetük részére telket, házat akartak venni, valami titkos kéz mindig elütötte a kezükről. Végre Székács találékonyságban kimeríthetetlen esze segített rajtuk. Jóbarát vette meg az eladó házat ós átengedte a gyülekezetnek. Fenntartási tőkét úgy szerzett, hogy rábírta a főhercegnőt, adjon tízezer forint adományt, ha a hívek ugyanannyit összegyűjtenek.