Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

24. Mária Dorottya

141 nézett cigányok; sorsát is szeretettel felkarolta és unokája, József, akit a világháborúban annyira szerettek katonái. Ezt a szellemet örömmel látjuk a legifjabb nemzedékben is. Felfogásában demokrata volt. A derék Liediemann Sámuel pesti kereskedőt, a pesti evangélikus gyülekezet egyik alapítóját, a Zsigmondyak, Haberernek ősét, családi körében ismételten meglátogatta. Nyájas volt a modora, derűs a kedélye. Székács sokszor megnevettette magyaros észjárásából, őserejű, Lutherre emlékeztető humorából fakadó ötleteivel. Legboldogabb volt családi körében, szívesen jártkelt kertje virágai között. Fia, József, kertészeti hajlamát tőle örökölte. A württembergi nagy evangélikus ősök utóda, anyai ágon a református hősnek, Orániai Vilmosnak ivadéka, vallásos lélek, egyházunk buzgó híve, egyúttal anyai őse református egyházának is jóakarója volt. Bizonyítja ezt az a nagyrabecsülés, mellyel Török Pál iránt viseltetett. Mélyreható hittudományi ismeretei voltak; az újtestámentumot görögül olvasta; egy hitét megtámadó katholikus papnak olyan nagyszerűen megírott levélben felelt meg, hogy ahhoz Székácsnak sem volt hozzátennivalója. A Bibliát férjével is megkedveltette. Imádságos lélek volt, híve az úgynevezett pietista iránynak. A papok között is a buzgólkodókat kedvelte, mint „udvari papját". Bauhofert, akit az ő kívánságára hívtak meg a budaiak első lelkészüknek, a lelkes Wimmert és Székácsot. A fővárosi protestáns papokat rendszeresen megállapított időszakonként udvarmesternője szállásán össze is hívta Biblia-olvasásra és közös imádkozásra. Széchenyi éppen ilyen összejövetel alkalmával