Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

23. Kossuth Lajos

137 Erről azonban cselekedetei még határozottabban nyilatkoznak. Mint Székács jó barátja, szorosabban belekapcsolódott az egyházi életbe. A pesti magyar gyülekezet, a pestvárosi esperesség, a bányai egyházkerület és az egyetemes egyház gyűlésein sokszor hallatta bölcs és ékes szavát. Például az úgynevezett pánszlávok, vagyis tót nemzetiségi túlzók ellen való küzdelemben, gróf Zay Károly egyetemes felügyelővel és Pulszky Ferenccel, ő volt az óriási többségben lévő hazafias pártnak egyik lelkes vezére. Ne csodáljuk, ha Kollár János tót költő Slávy Dsera című, Dantét utánzó költeményében a pokol lángjai között mutatta be mind a hármukat. Abban a szinte sorsdöntő kérdésben, amit a két lelkes jó barát, Székács és Török Pál vetett fel, hogy a testvér protestáns egyházak lépjenek unióra, — Kossuth a Pesti Hírlapban egész cikksorozattal foglalt állást. Senki se sajnálhatta jobban, mint ő, hogy az unió meg nem valósult. Mint az első felelős minisztérium legbefolyásosabb tagjának, döntő része volt az 1848-i XX. törvénycikk megalkotásában, mely a protestáns egyházaknak biztosította a katholikus egyházzal való tökéletes egyenjogúságot és kimondta az egyházak szükségleteinek az állam által való fedezését. Mikor ez Kossuth iránt hálára buzdít bennünket, egyúttal annak a bizonysága is, hogy nemzetünk, valahányszor maga volt ura a sorsának, mindig a vallásszabadság szent elvének hódolt, tgy például Bethlen Gábor 1620-i besztercebányai, II. Rákóczi Ferenc 1705-i szécsényi és Kossuth Lajos 1848-i pesti országgyűlésén. Egyházunk mindig büszke volt egyik legnagyobb fiára és jóltevőjére. Yégiil pedig a gyászoló nemzettel együtt igyekezett megadni neki a méltó utolsó