Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

24. Mária Dorottya

138 tisztességet. A legelső nagy gyászistentiszteleten a torinói valdensiek templomában az orosháziak kiváló papja, Yeres József tolmácsolta meghatóan a haza. és az egyház gyászát. Budapesti temetésén, a Nemzeti Múzeum csarnokában a ravatalnál Sárkány Sámuel, a bányakerület püspöke méltatta szintén igen szépen Kossuth nagy érdemeit és kísérte ki a koporsót papjai seregével a Kerepesi-temetőbe. A sírnál pedig az emelvényre lépett Horváth Sándor, annak a pesti, Deák-téri magyar gyülekezetnek ékesen szóló lelkésze, melynek valaha Kossuth Lajos is tagja volt és a tengernyi sokaságban messzeható hangon adott hálát a „népek Istené"-nek, hogy Kossuth Lajossal áldotta meg a magyar nemzetet. így tűnt ki ezen a világraszóló temetésen is, milyen nagy a mi aránylag kevés hívet számláló egyházunk nemzeti jelentősége. Kitűnt, hogy egyházunk ha fényben, hatalomban elmarad is erősebb testvérei mellett, de a Gracchusok anyjaként méltón biiszkélkedhetik nagy fiaival, akik egyúttal a hazának is nagy fiai. MÁRIA DOROTTYA. Luther lelkét megtaláltuk a kunyhókban, egyszerű lelkészlakokban, előkelő urak kastélyaiban: megtalálhatjuk a trón közelében, magában az uralkodóházban is. Pedig sok ember azt gondolná, hogy ott a hideg magasságban hitünknek csak ellenségei vannak. Legföljebb ha egyik-másik, a közvélemény ellenállhatatlan ereje előtt meghódolva, türelemmel enyhíti sorsunkat, vagy engedi, hogy szent jogaink törvényben biztosíttassanak. De két nemeslelkű asszonyban ott fent is meg-