Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

21. A Görgey-nemzetség és Görgey Arthur

123 fajtánk szeretetreméltó tulajdonságaiban, a gonosz osztrák politikában, mely mind a kettőnket üldözve, a közös szenvedés szent tüzében összeforrasztott bennünket. De megtalálom abban is, hogy köztük közel nyolc évszázadon át annyi tősgyökeres magyar nemesi család lakott; velük, különösen azokkal, akik közülök nemesi rangra emelkedtek: a Probsztnerekkel, a Wielandokkal, a ZsedényiPfannschmiedekkel és annyi mással rokoni kapcsolatban élt. A jó cipszerek ezekben a szeretetreméltó emberekben ismerték meg és szerették meg nemes fajtánkat. Ilyen magyar úri családok voltak, a Thökölyek és a Csákyak főúri nemzetségét nem számítva, például a Máriássyak, Szirmayak, Dessewffyek, Fejérváryak, Berzeviczyek és a köztük vezérszerepet vivő Görgeyek. Ez utóbbiak már a tatárjárás előtt a Szepességben laktak. Címerük, a tölgyfát kitépő vadember is arra vall, hogy a magyarság déli otthonából ideköltözve, erdőt irtva szereztek maguknak földbirtokot. Jordán nevű ősük a tatárjárás korában felvezette a szepesi németeket az Igló mellett emelkedő Kőre, a Lapis refugiira és ezt megvédte a tatárok ellen. Katonai bátorság, vezéri tehetség későbbre is Görgey-erények maradtak. I. Jordán három fia kapta jutalmul Görgő helységét, majd utóbb a családé lett Topore is. Innen a Görgey név és a „görgői és toporci" kettős előnév. A rozgonyi csatában mind a három Görgey résztvett, mint a haza egységének védője Csák Máté ellen. II. Jordán vezette diadalra a szepesiek bandériumát. Ő maga életével fizetett a diadalért. Később a Görgeyek állandóan önzetlenül a nemzeti ügy és az evangélium üldözött igazsága mellett szálltak síkra, Nem is gazdagodtak meg, mint