Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

21. A Görgey-nemzetség és Görgey Arthur

124 egyik-másik „okosabb" nemzetség, mely önzőbb politikával a hatalom kegyét kereste. Megmaradtak előkelő vármegyei famíliának. Szepes vármegyének tíz alispánja, körülbelül ugyanannyi országgyűlési követe és rengeteg egyéb tisztviselője került ki közülök. A nemzetség nagyobb része az evangélikus egyház híve lett; és éppen az ő védelmük alatt élte át a szepesi evangélikus nép, ha megfogyva is, de meg nem törve, az ellenreformáció gyászos korát. Ma is a Görgey-fészek, Toporc, az egykori artikuláris gyülekezet, a legvirágzóbb a szepességi falusi német gyülekezetek sorában. A nemzetség hadi erénye, vezéri tehetsége és önzetlen hazaszeretete lobbant fel 1848-ban, mikor négy evangélikus Görgey volt tiszt a honvéd seregben: három testvér, Arthur, Ármin, István és unokatestvérük, Kornél; Armin mint tábornok, Arthur mint fővezér. Görgey Arthur (1818—1916) az ősi fészekben, Toporcon született, Késmárkon és Eperjesen tanult, tizennégyéves korában a tullni utászkari iskolába lépett, nemes-testőr lett, majd a nádorhuszároknál volt elismert jó katona. Megunta a béke idején lelkét be nem töltő katonai szolgálatot, mint főhadnagy nyugalomba vonult, egy darabig otthon gazdálkodott, majd Prágában az egyetemen vegyészeti tanulmányokat folytatott és a pesti egyetem vegyészeti tanári állására törekedett. De a 48-as kormány felszólítására, mint százados belépett a honvédseregbe. Törhetetlen akaratereje magára vonta a figyelmet, mikor a hazaárulás miatt a haditörvényszéken halálra ítélt gróf Zichy ödönt kivégeztette. Mint hadvezér akkor tűnt ki, mikor Perczel Mórral együtt Róth és Philippovics tábor nokokat tízezer főnyi horvát seregükkel a Sió mel-