Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

21. A Görgey-nemzetség és Görgey Arthur

122 be. Édes balzsam ez a látvány porbatiport nemzetünk minden fiának, akit jó sorsa a firenzei műremekek földi mennyországába elvezet, mert még néhány más nagy magyar művész arcképével együtt annak a bizonysága, hogy a Szépség nagy birodalmában is megálljuk a helyünket. És hála Isten, Benczúr csak a legelső a nagy evangélikus festők között. De van utána és előtte azoknak egész hosszú sorozata. Köztük Orlay-Petrich Soma, a történeti festő, Petőfi barátja, Jankó János, az ecset Mikszáthja, a túlpezsdülő humorú rajzoló és zsánerkép festő, Greguss János a tájképfestő, Greguss Imre a zsánerfestő. Végre a ma is élő nagy festők, Karcsay Lajos, Vidovszky Béla, Baló Ede, Glatz Oszkár és mások, akikről itt bővebben nem szólhatok, mert még köztünk élnek és működnek. És nem kell-e katholikus létére is hálás szívvel felemlíteni Zichy Mihályt, aki annyira megértette Luther nemes, büszke és bátor lelkét, mikor megfestette wartburgi szembenállását a Sátánnal. Nincs-e jogunk azt mondani, hogy a Luthert tisztelő és szerető emberek láthatatlan egyházának tagja ő is, aki mint szerető, jó lelki testvérünk, ezt a remekművét egyházunknak ajándékozta? A GÖRGEY-NEMZETSÉG ÉS GÖRGEY ARTHUR. A „Luther lelké"-ben eddig bemutatott nagy cipszerek képét nézegetve, azt kérdezem magamtól: mi lehet az oka, hogy azok a derék szepesi németek annyira egyiittéreznek velünk, magyar testvéreikkel. Az okát megtalálom nemes szívükben, magyar