Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Wittnyédy István

62 közben egyik országgyűlési követe. De a vármegye határain túl is messze terjedt ügyvédi munkaköre és közéleti szereplése. Zrínyi Miklós, a költő és ennek testvére, Péter; Pálffy Pál nádor és Wesselényi Ferenc, a későbbi nádor; a gazdag Thököly István, Imrének, a szabadsághösnek atyja; Lippay György esztergomi érsek és velük igen sok előkelő katholikus főúr e „lutheránus prókátor"-ra bízták kicsiny és nagy ügyeiket. Leveleikben „primarius aulae familiaris"-nak, udvari főbizalmasuknak, „consiliarus intimus"-nak, belső titkos tanácsosuknak nevezgették. Népiesen szólva: „a félország nála tartotta az eszét." El se tudnánk hinni, milyen sokféle dologban fordultak az eszéhez és a szívéhez, ha levelei nem bizonyítanák, amiket kilenctizedrészben magyarul és pedig pompás magyarsággal írt meg. Pálffy nádortól mozsárágyúkat kért, hogy a Rábamenti végvárakat a fenyegető török betörés ellen megvédelmezhesse. Paripavásárlása ügyében levelezett, amit egyik ügyfele egy „imperiumbeli német herceg"-nek akart ajándékba küldeni. Zrínyit és Nádasdyt, majd a reformátusokat és evangélikusokat békítgette. Zrinyi Miklósnak felelt valami nagyon fontos országos dologban, majd Zrinyi Miklósnénak írt, aki hozzáfordult, hogy szerezzen neki Bécsből „fehérnépnek való evőszerszámok"-at. II. Rákóczi Györgynek adott jó tanácsokat, aki hozzáfordult szerencsétlen lengyelországi kalandja után. Ez nem fogadta meg szavait: maga és országa látta a kárát. Zrinyi Miklósnak ajánlotta, hogy kiadja egy versét, melyet ez neki megküldött. „Kár volna, ha világossága véka alatt maradna." Levélben győzte meg hitsorsosait, hogy Lippay érsek jó magyar ember; vele egyetértve kell a nyomorgatott haza javára törekedniük. A túróci alispánnak írt egy „jóravaló jezsuita" érdekében, akinek lovait,