Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Wittnyédy István

63 szekerét elrabolták. Zrínyi Miklóssal igen gyakran közölte az evangélikusok sérelmeit és kérte pártfogását. Nagyrésze van abban, hogy a katholikus Zrinyi Miklós tündöklő példája lett e vakbuzgó korszakban a vallási türelemnek. Bizonyára Wittnyédynek lelkéből szólt, mikor azt mondta a nála tisztelgő evangélikus rendeknek, hogy „a sebeik neki is fájnak". És akkor is, mikor nemzetét arra buzdította, hogy vallási villongásait feledve, egyesüljön a török kiverésére. Mert jól tudta Zrinyi is, Wittnyédy is, hogyha a német veri ki a törököt, akkor a hazára a „török világ" után „német világ" következik. Wittnyédy egy Schwarz nevű híres tübingai egyetemi tanárt állandóan tudósított klasszikus tömörségű levelekben a hazai gyászos közállapotokról. Így akarta a protestáns Nyugat támogatását megnyerni hazája és egyháza részére. Hitsorsosai úgy néztek Wittnyédyre, mint, természetes vezérükre. Esdve hívták az evangélikus követek, jöjjön Pozsonyba és bölcs tanácsával vezesse őket a helyes útra. Es jó tanácsa, de segítsége is mindenüvé elért, ahol ezt evangélikus érdek kívánta. Az eperjesi kollégium építéséhez hatezer forinttal járult. Óriási összeg ez egy ügyvéd-embertől akkor, mikor egypár jófajta csizmának egyforint volt az ára, Egyszerre egész sereg alumnus-diákja volt német egyetemeken. Ide küldte fiát is tanulmányai befejezésére. Volt alumnus-diákja, akire hat év alatt összesen hatszázötven forintot, egész vagyont költött. És diákjaival is levelezett, jó tanáccsal ellátta, buzdította őket. Egyházának nagy összetartó ereje, valóságos „földi gondviselése" volt. Minden érdekelte és örömmel töltötte el, amiből elnyomott hitsorsosaira jót remélhetett. Így boldogan üdvözölte Thököly Istvánt, a leghatalmasabb evangélikus főurat „a