Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Thurzó György

39 például kis csapatával nekirontott a török seregnek, és hajszálon mult, hogy rajta nem vesztett. Korán árvaságra jutván, mint nagy kegyben álló udvari párti főnemesi család sarja Ernő főherceg udvaránál nevelkedett. Nem csuda tehát, hogy erős volt a „király-hűsége". Hirdette is, követte is azt a történet-politikai felfogást, hogy a nemzet csak a Habsburg-házzal szoros kapcsolatban szabadulhat meg a sorvasztó török uralomtól. Nem is csatlakozott Bocskay István felkeléséhez, sőt a bécsi béke megkötésekor döntő volt a befolyása a Mátyás-párti urak között. így került be a királyi család kegyéből a két evangélikus nádorjelölt közé s így jutott el a legnagyobb méltóságra, amit királyságbeli magyar úr elérhetett. De mint nádor mélyen belelátott a nemzetellenes bécsi politika szövevényeibe, és mindinkább erősödött lelkének, hogy úgy mondjuk: „kuruc érzése". Ez különben is rendesen ott szunnyadozott a „labanc magyarok" szíve mélyén. Nemzete alkotmányos jogait, tehát egyházának a törvénybe iktatott bécsi békén alapuló vallásszabadságát is, nagy Zrinyi-keménységgel védelmezte. Haragudtak is rá ellenfelei, s köztük a legnagyobb, Pázmány Péter, Thurzó halálának hírére boldogan sóhajtott fel, hogy most már legalább csönd lesz a politika berkeiben. Vallása és egyháza védelmére azonban nemcsak nádori kötelessége, hanem erős hitbuzgósága is ösztönözte. Szépen tükröztetik ezt, élete ezer cselekedete mellett, levelei is, amiket például feleségéhez és fiához, Imréhez, neve és lelke méltó örököséhez intézett. A nagy lutheránus fejedelmi férfiú híre-neve messze országokra elterjedt. Mikor a vakbuzgó Stájer Ferdinánd — a későbbi TT. Ferdinánd magyar király — kiüldözte országából az evangélikusokat,