Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Thurzó György

40 ezek benne bíztak, és nem is csalatkoztak: közülök sokat jószágain telepített le. írók, wittenbergai híres tudósok neki ajánlották műveiket, mint nagy Mecénásnak. Jókora német fejedelemséggel felérő birtokain boldog volt az evangélikus nép. Bittse evangélikus Sión, püspöki székhely, valóságos „iskolaváros" lett. A lutheri ügy védelmében egyházmegmentő cselekedete volt, hogy az északnyugati felföld evangélikus egyházainak vezetőit zsinatra hívta össze Zsolnára. Ennek határozatából a tíz északnyugati vármegyében három egyházkerületet állított fel. Jött nemsokára az ellenreformáció második nagy támadása, a harmincéves háború elején. Hogy ezt, habár megfogyva is, de meg nem törve, kiállhatta a mi evangélikus világunk, abban Thurzó Györgyé a főérdem. Bátran nevezhetjük őt „a legnagyobb evangélikus magyar"-nak. A többi Thurzó is nyomdokain járt; így Kristóf, Györgynek testvére, aki a szepesváraljai zsinaton a Poprád—Hernád-vidéki evangelikusságot szervezte egyházkerületekbe. A másik Thurzó-nádor, Szaniszló, Semptén tartott zsinatot, melyen a szuperintendensek, vagyis püspökök hatáskörét állapították meg. Hitsorsosai méltán nevezték „a hit védőjé"-nek. Thurzó György ebben a szellemben neveltette fiát, Imrét is. Mellé kiváló magyar és wittenbergai tudósokat hívott. Tanulmányai megkoronázására a Luther és Melanchton hagyományait ápoló wittenbergai egyetemre küldte ki. Itt a szilaj diákok eleinte nem jó szemmel néztek a szokatlan öltözetű és modorú, németül furcsán beszélő úrfira. Érkezett is e miatt az apa kérésére a brandenburgi választófejedelemtől megrovó figyelmeztetés az egyetemhez. De azután megszerették jó szívéért, közvetlenségéért, nemes jelleméért és megválasztották az