Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

22 tané? A tiszavidékiek Szolimánt szidják, mert a török átkot érzik; a sopronvidékiek pedig alig győznek panaszkodni „a kalapos szomszéd gonosz praktikái" ellen. Végre ezt a fogas kérdést Dévai döntötte el: „Egy kutya az mind a kettő és a szegény magyarnak két pogány között egy hazáért folyik a vére". Lőn erre egy percre általános elgondolkodó csöndesség;. Benyitott Insulanus. Milyen örömmel fogadták, különösen a jó soproni, meg a sárvári fiúk. Legjobban örült Briccius, a Márton kenyeres pajtása. Ez tulajdonképen Boreczky Péter. Majd nevezetes reformátora lesz délnyugati Vasvármegyének, különösen a vendvidéknek. Éjfélig ment a víg barátkozás. Insulanus is csapoltatott egy hordó sört, mint új tag: került a sárvári „sárga csikók"-ból. Éjfélkor csendet, szilenciumot parancsolt az öreg: „Fiiik, tegyük el magunkat holnapra; reggel nyolckor Luther-kollégium lesz a Római-levélről. Mindenki ott legyen! Ezt kívánja a magyar becsület!" „Kihörpintik söreiket s hazamennek a legények". De Briccius és Insulanus még egy darabig sétálgattak. Elmentek Luther háza előtt is: dolgozószobájának ablaka még mindig világos volt. „Látod — mondta Briccius — Luther, a munkásságnak ez a világcsodája, még mindig dolgozik. Bizonyosan a holnapi előadására készül. Mert ő a legszorgalmasabb egyetemi tanár. És a mellett sokszor hónapokig is helyettesíti Bugenhagent, a város lelkészét, mert ez örökösen egyházakat szervez: még Dániában is. Mennyi a Luther lelkipásztori gondja! Ö tulajdonképen az egész evangélikus Németország lelki atyja. Ha valamelyik tizedrangú német fejedelem összevész a feleségével, vagy az atyjafiaival, hát nem neki kell-e őket kibékítenie?